Mini gondolatok
1.
Döntés, döntésképtelenség.
A döntésképtelen embernek nincsenek céljai. A célok kitűzése akár véletlenszerűen, akár szándékosan történik nagyon fontos tényező minden ember életében. A rövid, vagy hosszú távú célok beindítanak egy olyan időzítőt, amely ha döntési helyzetbe kerülünk automatikusan bekapcsol, és párhuzamot állít a célok és az eldöntendő helyzet között.
Azonnal beindul egy reakció, amely választási lehetőséget kínál: döntenünk kell.
- Igen-döntésünk hozzájárul a cél eléréséhez
- Nem-döntésünk akadályozza a cél elérését
- Talán-döntésünk lehetőséget ad, de az eredmény csak később derül ki
Az élet számos területén minden nap hozunk döntéseket. Sokszor egyszerű dolgokról van szó, amit észre sem veszünk: pl. Két különböző csatornán megy film, mindkettő érdekel. Melyiket nézzem. –A fiam a rántott húst szereti, a párom a brassóit. Mit főzzek? Két kiskutyát mutattak, melyiket hozzam el? Stb…
De vannak sokkal nagyobb horderejű döntések is, amelyek befolyásolják a további életünket. Ezek már megfontoltságot, határozottságot és nem utolsósorban kellő tapasztalatot kívánnak.
Pl: munkahelyváltás, iskolaválasztás, gyermekvállalás, pár választás, stb…
A döntési kényszer a legjobb edzés a határozott jellem kialakításához. Az az ember, aki mindig másra vár egy-egy helyzet megoldásában, hamarosan határozatlanná, manipulálhatóvá válik. Környezete lassan kirekeszti először a fontosabb, később a jelentéktelen döntésekből is.
Az ilyen ember elveszíti önbecsülését, megtűrtnek érzi magát. Ők lesznek azok, akik legkönnyebben veszítik el munkahelyeiket, egész életük sikerélménytől mentes, passzív vegetálás lesz.
Mi lehet a kiút, és van-e kivezető megoldás ezeknek az embereknek? Meggyőződésem, hogy van, de erről majd legközelebb írok.
(Bertalan Gyula)
www.yessplus.hu/H-07926
„ Az ember legnagyobb hatalma a választás lehetőségében rejlik” (Joseph Murphy)
2.
Célok, önmegvalósítás
Előző cikkemben már utaltam rá, hogy célok nélkül az ember élete üres, szürke egysíkú. A kérdés, hogy lehet-e valamilyen alternatívát kidolgozni a célok kitűzésére? Mik azok a tényezők, amelyek általánosak és melyek személyre szabottak?
Abból kellene kiindulni, hogy minden ember egy önálló személyiség, tehát a céloknak is személyre szabottnak kell lenni. Ennek ellenére nagyon sok olyan ismerősöm van, akinek azonosak a vágyaik. Eljutottunk az első akadályig. A vágy és a cél egyáltalán nem rokon értelmű fogalmak. A vágy, csak belső óhajtás, amely egyáltalán nem vonja maga után a megvalósítás kényszerét. Vágyódhatunk egy gyönyörű ház, egy méregdrága luxusautó, egy álomfizetésű munkahely, egy világkörüli luxusút után is, ha adottságaink, körülményeink nem teszik lehetővé. Vágyaink mindig mások megvalósított céljait vetítik elénk. A vágy sohasem hordozza magában megvalósulás időpontját, és szerintem, itt van a bökkenő.
Ha a vágy tárgya célként merül föl, a megfogalmazása teljesen más köntösbe öltözik. Első különbség, hogy a cél kitűzésénél megjelenik az időpont: pl.-hat év múlva ilyen házat fogok építeni. Ebben a meghatározásban, már benne van döntés kényszere, amely kijelöli az elvégzendő feladatokat.
Természetesen vannak irreális célok is, de ezek valójában komolytalan vágyak célnak maszkírozva. Az ilyen irreális célok kitűzője már az elhatározás pillanatában tisztában van, hogy lehetetlen célt tűzött ki, legfeljebb önmagának sem ismeri el.
A jól megfogalmazott cél, nem föltétlen a adott pillanat körülményeitől függ, hiszen, ha jelenleg kilátástalan is a megvalósítás, egy jól behatárolt időn belül a körülmények megváltoztathatók. Ez a kulcs mondat: A körülmények megváltoztathatók. Ettől válik az ember élete fontossá. Jó döntések sorozatával, kitartással egyre közelebb kerülhet a kitűzött cél, egyre biztosabbá válik az önmegvalósítás.
Legyenek tehát céljaink. Kezdjük előbb mindennapi apró dolgokkal, és beindul egy olyan folyamat, ami fejleszti az egyéniséget, sikerélményt ad, és egyre nagyobb, egyre több döntést hozó feladatokat merünk felvállalni. Környezetünk lassan felfigyel ránk, fontossá válunk a számukra. Innen már csak egy lépés a siker felé vezető út.
Erről majd újra írok egy pár gondolatot.
(Bertalan Gyula)
www.yessplus.hu/H-07926
„Ha nem tehetjük, amit akarunk, hadd tegyük, amit tudunk.” (Engel)
3.
Önismeret az önmegvalósítás eszköze
Az előző részben a célok kitűzésével foglalkoztam, ami az első lépést jelenti az önmegvalósításhoz. A másik fontos, talán a legmeghatározóbb dolog az önismeret.
Ki vagyok én? Elgondolkoztál már azon, kedves olvasó, hogy a Földnek nevezett óriási hangyabolyban nincs, és nem is volt két egyforma teremtmény. Minden ember egyedi, másolhatatlan lény(bár egyesek próbálkoznak megdönteni ezt az elvet). Számtalan ember hordoz külső vagy belső hasonlóságot, egyes jegyek- ha grafikonon ábrázolnánk – találkoznak, metszik egymást, közelítenek egymáshoz, de összességében vizsgálva sohasem esnek egybe.
Levonhatjuk a következtetést, mindenki egy önálló egyéniség. Miért tartom annyira fontosnak kiemelni ezt a tényt? Csupán csak azért, hogy lássuk, mennyire fontos az önismeret. Gyakran esünk abba a hibába, hogy embereket „beskatulyázunk”, számukra követelmény rendszert állítunk föl, elvárásokat támasztunk velük szemben, olyan teljesítmény szinteket jelölünk meg számukra, melyeket mások értek el.
Egyetlen ember van, aki legjobban kell hogy ismerje saját magát, és ez csak és kizárólag te önmagad vagy. Ha meg akarsz felelni mások elvárásainak, ismerned kell a képességeidet, a mentalitásodat, a fizikai,-szellemi erődet, tisztában kell legyél jellemeddel, másokkal szembeni tolerancia képességeddel, valamennyi pozitív és negatív jellemvonásoddal. Ez az önismereti tudás, egy olyan hatalom, melynek kizárólagos birtokosa vagy. Időben és térben előnyben vagy azokkal szemben, akik meg szeretnének ismerni téged. Ha tisztába vagy önmagaddal, képes vagy csak annyit megmutatni, amennyi úgy érzed szükséges.
Az elején azzal kezdtem, hogy az önmegvalósítás egyik fontos eleme a célok kitűzése. Reális célokat most már láthatjuk, csak kellő önismerettel lehet kitűzni. Személyre szabott céljaink lehetnek másokkal megegyezők, de a megvalósítás módja, ideje, minősége már egyedi, csak önmagamra jellemző, hiszen én tűztem ki, én valósítom meg személyesen.
Ez idáig rendben is van. A kérdés mit tegyek, hogy megismerjem önmagam? Az élsportoló, aki versenyre készül és természetesen a dobogó legfelső fokára akar állni, az gyakorol minden nap. Ha egy tornászt veszünk alapul, láthatjuk, hogy minden apró mozdulatot kidolgoz és a sok apró mozdulat tökéletes ismétlése létrehozza a komplett bemutatót.
Az önismeret is ilyen. Sok pici tényezőt tökéletesen megismerve, részleteiben és teljességében is felépíthetjük saját jellemünket. Miként gyakoroljunk, mint a tornász? Én egy módszert szoktam alkalmazni, de ez is egyénre szabott kell, hogy legyen: Mások döntéseit próbálom megérteni, az adott helyzetet átültetem saját környezetembe és próbálok választ keresni, hogy én az adott szituációban mit döntöttem volna, és nagyon fontos, hogy MIÉRT?
Ezzel a módszerrel két legyet ütök egy csapásra: Az egyik az önismeret, a másik egy teljesen más személyiség megismerése. Ez is fontos dolog, hiszen a másokkal való kommunikáció is része a siker felé vezető útnak. Legközelebb talán erről is lesz szó!
(Bertalan Gyula)
www.yessplus.hu/H-07926
„Ismerd meg tenmagadat” (Thálész)
4.
Az információ és a kommunikáció.
Az előző részben az önismeret fontosságát taglaltam, mint olyan tényezőt, amelynek hiánya bizony hozzájárul, hogy más embereket el tudjunk fogadni. A kellő önismerettel rendelkező ember ismeri saját korlátjait, képes kommunikálni teljesen más beállítottságú emberekkel is, tehát társas lénnyé tud válni. De miért fontos ez?
Folyton változó, fejlődő világunk óriási információ halmazzal rendelkezik. Ezek az információk több csatornán keresztül jutnak el hozzánk. Egy része írott sajtóban, vagy nézhető médián keresztül jut el hozzánk. Az internetnek köszönhetően már lehetőségünk van érdeklődési körünknek megfelelő szelektált ismeretanyagra is szert tennünk. Ezek a források mind bizonyos térbeli és időbeli korlátoktól függenek. Van azonban az ismeretszerzésnek egy olyan formája, amely semmi mással nem helyettesíthető, ez pedig a személyes kommunikáció. Miért annyira fontos ez az ember számára?
Az első szempont, hogy az ilyen információ rengetek plusz tartalommal bír az írott, vagy nézett médiákkal szemben. Nézzük sorba: A személyesen kapott információ nem egy adathalmaz. Magán viseli az információt adó teljes személyiségét. Csak nagyon gyakorlott és felkészült ember tud úgy közvetíteni, hogy ne lehessen beleolvasni, mi áll a mondandó mögött. ( a póker játékban állítólag ez fontos-pókerarc). Tételezzük fel, hogy egy állásajánlatot kapunk újsághirdetésben. Lényeges információk állnak benne az elvárásoktól a fizetésig. Úgy érezzük mindenben megfelelünk és a munka is olyan, mintha ránk szabták volna. Ennek ellenére nem rohanunk leszámolni a régi munkahelyen, hanem próbáljuk felvenni a személyes kapcsolatot. Nincs bizalmunk, beindul a természetes önvédekezési ösztön. A következő lépés a telefon kapcsolat. Ez már kicsit közelebb visz bennünket, de ha a telefonos interjú sikerül, és a vonal másik végén lévő személy megnyerte is a bizalmunkat, még mindig nem teljes a kép. Valami több kell, és ezt a többet csak a személyes találkozás adja meg. Ott már kialakul a szemkontaktus, és ha az illető nem tud a szemünkbe nézni, kerüli a tekintetünket, már el is vesztette a bizalmunkat. De ugyan ilyen szerepe van a mozdulatoknak, arcmimikának, hanglejtésnek is.
Leszűrhetjük a következtetést, bármilyen területen akarunk sikereket elérni, nem nélkülözhetjük a személyes kapcsolatot. Aki háttérből anonim módon akarja megszerezni az emberek bizalmát, sokkal több energiát kell befektetnie, és az eredmény sem biztos.
Ez csak egy példa, de nem csak az üzleti életben, hanem minden területen igaznak tartom, hogy a személyes találkozások nem pótolhatók még az informatika világában sem.
A következő részben a kommunikáció képesség fejlesztési lehetőségeiről írok pár gondolatot.
(Bertalan Gyula)
www.yessplus.hu/H-07926
„A készpénzfizetés nem az egyetlen kapcsolat ember és ember között.” (Carlyle)
AJÁNLOM AZ OLDALT
